Jobban megismerni téged – 250 kérdés és kihívás a szülőknek és a gyerekek

Jobban megismerni téged! – 250 kérdés és kihívás a szülőknek, hogy izgalmas beszélgetés kezdődjön. Ez a játék azoknak a szülőknek készült, akik szeretnék jobban megismerni gyermekeiket, megerősíteni a bizalmat a gyermekükkel való kapcsolatukban, és megnyitni gyermekeik szívét a termékeny kommunikáció előtt.
Ez a kártyacsomag olyan inspiráló beszélgetési ötleteket tartalmaz, amelyek elgondolkodtatnak azon, mennyire ismered valójában a gyermeked. Emellett remek lehetőséget kínál arra is, hogy megismerjétek egymást. A csomag 4 és 14 év közötti gyermekek számára készült.
A kérdezősködésnek számos előnye lehet egy kapcsolatban. A nyílt és őszinte kérdésfeltevés segít abban, hogy aktív hallgatóságot biztosíts gyermekednek. Ezenkívül bebizonyítja gyermekednek, hogy érdeklel az élete, és hogy meg tudod adni neki azt a figyelmet, amire szüksége van.
A jó hallgatóság kulcsfontosságú tulajdonság a szülői létben, mert javíthatja a szülő és a gyermek közötti kapcsolatokat és kötelékeket. Szülőként arra is lehetőséged nyílik, hogy új információkat tudj meg a saját gyermekedről. Emellett megmutathatod gyermekednek, hogy törődsz azokkal a dolgokkal, amelyeken keresztülmegy, azáltal, hogy megerősíted gyermeked személyes fejlődésének lépéseit.

Ha már gyermeked életének korai szakaszában elkezdesz kérdezősködni, gyermeked megtanul önállóan elemezni és önállóan gondolkodni az élet vagy a kapcsolatok azon aspektusait illetően, amelyeket a jövőben ki fog alakítani. Emellett ezek a nyitott végű kérdések azért is nagyszerűek, mert nincs rossz válasz, és ez megszünteti azt a nyomást, amelyet egyes gyerekek esetleg akkor érezhetnek, amikor helyes választ várnak tőlük.
A játékkártyákból kiinduló kérdések és beszélgetések lehetőséget adnak gyermekednek arra, hogy jobban megértse a világot, amelyben él, mert segítenek neki abban, hogy mérlegelje az aznap vagy a múltbeli tapasztalataiból szerzett az új információkat.

Miért tegyünk fel nyílt végű kérdéseket?
Íme néhány a nyílt végű kérdések előnyei közül:
- Gondolkodásra ösztönöznek: a nyílt végű kérdések arra ösztönzik a gyermeket, hogy a nyilvánvaló információkon túlmenően gondolkodjon a válaszokon és magyarázatokon.
- Fejlesztik a megoldáskeresés képességét: a gyermeknek lehetősége van arra, hogy többféle választ találjon ki, vagy kiválasszon egy, az adott pillanatban megfelelőnek tűnő választ.
- Lehetőséget adnak egy összetettebb válaszra: egyes kérdések lehetőséget adnak a gyermeknek arra, hogy egy konkrét válaszhoz olyan elemeket adjon hozzá, amelyek az érzésekhez, attitűdökhöz tartoznak, és elősegítik az empátia kialakulását.
- Mélyebb megértést biztosítanak: egyes kérdések új információkat jelenthetnek a gyermek számára, és ösztönzik a gyermek és a szülő közötti együttműködést.
- Megmozgatják a rövid és hosszú távú memóriát: egyes kérdések megkövetelik, hogy a gyermekek visszaemlékezzenek bizonyos múltbeli információkra.
- Fejlesztik a szókincset és a beszédet: amikor a gyermek válaszol egy kérdésre, néha meg kell magyaráznia vagy le kell írnia az adott választ.
- Aktív hallgatóságot igényelnek: az aktív hallgatás képességének gyakorlásával bebizonyítjuk a gyermeknek, hogy számít a véleménye.
Hogyan használjunk nyitott végű kérdéseket?
A nyitott végű kérdések használatával lehetőséget adsz gyermekednek arra, hogy a kreativitásának fejlesztése mellett kitágítsa az élettel kapcsolatos kíváncsiságát. Ezen kérdések segítségével gyermeked gyakorolni fogja a szabad válaszadást és a beszédet, anélkül, hogy korlátozva lenne. Emellett függetlenséget tud majd kialakítani a jövőbeni kapcsolataiban is.
A nyílt végű kérdések szinte bármilyen témát lefedhetnek, mert az ilyen típusú kérdések kulcsa a megfelelő szavak kiválasztásában rejlik. Leggyakrabban ezek a kérdések „miért”, „hogyan” vagy olyan nyelvi szerkezetekkel kezdődnek, amelyek egy bővebb választ sejtetnek; pl. „mesélj nekem a...”, „szeretnék többet hallani a...”, „mi a véleményed a...”.
A beszélgetés„mi” kérdőszóval való megkezdése azt jelenti, hogy egyszerű és közvetlen választ várunk. Ez egy nagyszerű módja a párbeszéd megkezdésének. Szülőként úgy is kezdeményezhetsz beszélgetést, hogy egy konkrét tárgyra mutatva a következőket kérdezed: „Mi ez a (tárgy)?”. Miután megkaptad a választ, megerősítheted gyermeke bizalmát, miközben elismered a válaszát. A szülő például azt mondhatja: „Igen, ez egy kerékpár.” Ha a párbeszédnek ez a második lépése megtörtént, a szülő kiterjesztheti a beszélgetést, és további részleteket kérdezhet az adott tárgyról. Például kérdéseket tehet fel a tárgy színével vagy rendeltetésével kapcsolatban.
Ha idősebb gyerekekről beszélünk, a kérdések komplexitása növelhető, de ne feledjük – minden választ szívesen fogadunk! Nincs rossz válasz!
Próbálj meg úgy kérdezni, hogy a gyermeked megértse a kérdést. Még ha nem is tud helyben megfelelő választ adni, győződj meg róla, hogy megértette a kérdést, és volt lehetősége elgondolkodni rajta.
Ugyanakkor a nyílt végű kérdésekhez szükség lehet egy kis gyakorlásra. Gyakran szülőként bűntudatot érzünk, amiért rövid választ igénylő kérdésekkel korlátozzuk a beszélgetésre szánt időt. Fontos tudatosítani, hogy ezt a kaotikus és elfoglalt életünk miatt tesszük, és hogy néha nincs elég időnk arra, hogy meghallgassuk az esetleges hosszú válaszokat. A probléma ezekkel a rövid választ igénylő kérdésekkel, különösen, ha gyerekekről van szó, az, hogy hajlamosak véget vetni minden párbeszéd lehetőségének. Nem adnak lehetőséget a gyermeknek a nyelvi képességek fejlesztésére, illetve nem adnak lehetőséget a gyermek és a szülő közötti kötelék erősítésére.
Például egy olyan egyszerű kérdés, mint „Miről pletykálsz az iskolában?” mentális akadályokat és kommunikációs nehézségeket okozhat. A gyermek úgy érezheti, hogy kihallgatásnak van kitéve, és emiatt bezárkózik, vagy védekezni kezd, vagy nem válaszol, vagy csak többé-kevésbé igazi választ talál ki, megpróbálva elkerülni a szülő reakcióját. A játékban szereplő kérdéseket úgy állítottuk össze, hogy mindent szórakoztatóvá, érdekessé és izgalmassá tegyünk. Céljuk, hogy segítséget nyújtsanak a mentális határok áttörésében, és a kommunikációs mintát a szórakoztató és élvezetes válaszok felé irányítsák. Az aktív hallgató szerepe lehetőséget ad a válaszok elemzésére és a szükséges információk befogadására, hogy jobban megismerd és megértsd gyermeked gondolkodását. Ennek a szerepnek a gyakorlása lehetővé teszi, hogy csendes megfigyelője legyél gyermeked fejlődésének; tudni fogod, hogy a helyes irányba haladsz-e, vagy vannak-e gátlásaid, fóbiáid, traumáid, vagy esetleg hátrányaid bizonyos perspektívák terén.
De ne aggódj! A nyílt végű kérdések feltevése csak egy új szokás a családod számára, és ez a játék tökéletes kezdet!
Íme néhány tipp és trükk a gyermeked kommunikációs képességeinek fokozásához és fejlesztéséhez:
- Ereszkedj le gyermeked szintjére: ülj le gyermeke mellé úgy, hogy közvetlen szemkontaktust tudj teremteni vele; ne felsőbbrendű nézőpontból tekints a gyermekedre.
- Kapcsolódj és figyelj: mindig maradj az aktív hallgató szerepében; ne csak a szavakra, hanem a gesztusokra, az arckifejezésre és az érzelmekre is figyelj.
- Beszélgessetek elváltva, és a kérdéseket igazítsd az életkornak megfelelően.
- Ha azt veszed észre, hogy a gyermek elvesztette érdeklődését egy téma iránt, bármikor változtathatsz rajta.
- Figyelj a gyermek érdeklődési körére, és kínáld fel neki a lehetőséget, hogy minél több dolgot elmondhasson róla.
Néhány kérdés, mint például „Mikor számít a kudarc sikernek?”, nagyon homályos. Lehetőséget adnak arra, hogy lássuk, gyermekünk hogyan értelmezi a mondatban szereplő kulcsszavakat – mint például „kudarc”, „siker”. Megtudhatjuk, hogyan írja le őket, mi által asszociál rájuk, hogyan érti meg őket a szövegkörnyezetből, vagy ha túl nehéz egy ilyen kérdés megválaszolása. Abban az esetben, ha nem sikerül válaszolnia, csodálatos lehetőségünk van arra, hogy gyermekünknek valami újat tanítsunk. Előfordulhat, hogy ezt a tanítást esetleg vonakodva fogadja a gyermek, de ha már több vicces kérdést megválaszoltatok együtt a játékból, akkor sokkal fogékonyabb lesz egy oktató jellegű kérdésre.
Egy másik példa lehet egy történelmi kérdés: „Ha bárkivel beszélgethetnél a történelem során, ki lenne az?”. Előfordulhat, hogy a válasz elkerülése a tudáshiányhoz kapcsolódik. Ezért ez egy remek alkalom arra, hogy néhány történelmi hősről beszélgessünk, olyan válaszokat kínálva, mint például: „Sok hős volt a történelemben, például Herkules, aki nagyon erős volt stb.” vagy „Einstein híres tudós volt, aki találmányaival forradalmasította a fizikát stb.” A magyarázatokat fényképekkel vagy filmekkel is kiegészítheted.
Ráadásul a kártyákon szereplő egyszerű kérdések sokféle választ rejthetnek magukban. A kulcs abban rejlik, hogy hogyan kezeled a kérdést, és hogyan alakítod ki a másodlagos kérdéseket. Így egy egyszerű kérdés egy szórakoztató és hosszú beszélgetés kezdete lehet a legkülönfélébb témákról. Az a legfontosabb, hogy ne érződjön kihallgatásnak. Amikor sorra kerülsz, szülőként te is válaszolj ezekre a kérdésekre, ugyanúgy, mint a gyermeked, példákkal és személyes tapasztalatokkal kiegészítve.
Hogy egy példát mondjuk, vegyük a következő kérdés: "Melyik tantárgyat utálod az iskolában?" – a gyermek azt felelheti, hogy „a matekot”. Ebben az esetben ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a konkrét tantárgyat utálja, hanem azt, hogy esetleg a tanár hozzáállása nem tetszik neki. Az te feladatod, hogy többet tudj meg az eredeti válasz mögött meghúzódó valódi okokról. De ismételten: javasoljuk, hogy figyelj oda, hogyan állítod össze a kérdéseket, hogy elkerüld a gyermeke esetleges védekező magatartását. Ha néha úgy érzed, hogy a gyermek kerüli a válaszadást, próbáld meg különböző kérdésekkel körbejárni a témát, amelyek oldják a légkört, és eljuttatnak a kívánt válaszhoz.
Végül pedig tartsd szem előtt a következőket:
- Fontos, hogy jó példaképként bátorítsuk gyermekünket azzal, hogy a mi körünkben válaszolunk, vagy saját életünkből hozunk példákat.
- Nyújts biztonságot
- Ne szidd meg gyermeked, ha nem tetszik a válasz.
- Tartsd szem előtt a dolgokat, és ne feledd a szülői célokat.
- Tetteiddel mutasd ki a szereteted
- Gondolkodj el saját gyermekkorodon, és azon, milyen válaszokat adott volna gyermekként. Ne feledd, hogy minden egyes válasz másként értelmezhető személyenként. Lehet, hogy a gyermeked másra gondol a fiatal fejében, és lehet, hogy te is másra gondolsz.

Szabályok:
- Ne dobálj folyamatosan kérdéseket.
- Ne éreztesd gyermekeddel, hogy csak ő válaszol; ugyanolyan fontos, hogy te is részt vegyél, és saját gyermekkorodból származó információkat tegyél hozzá a játékhoz.
- Adj hozzá vicces másodlagos kérdéseket.
- Próbáld meg elkerülni a rövid „igen”/”nem” kérdéseket. Használj nyitott végű kérdéseket, hogy gyermekednek lehetősége legyen teljes mondatokban válaszolni. Ez a szabály a szülőkre is vonatkozik.
- Próbáld magad a gyermeked helyébe képzelni, és figyeld meg, hogy a gyermeke örömében vagy kényszerből válaszol.
- Ne kérd, hogy részletesen beszámoljon a napjáról. Képzeld el, ha valaki megkérdezné tőled: „Szóval mi volt az első dolog, amit a munkahelyeden csináltál? És aztán mit csináltál? És utána mit csináltál? És azután?” Ez valószínűleg csak felidegesíteni. A legtöbb dolog, amit a munkahelyeden csinálsz, unalmas és ismétlődő, és nem olyasmi, amiről szívesen mesélnél másnak. Nos, a gyermeked ugyanígy érez az iskolával kapcsolatban. Ne kérd, hogy részletesen ismertesse a napját, mert az általában nem sokat változik. Ehelyett inkább a kérdéseidre vagy azokra a furcsaságokra összpontosíts, amelyeket aznap tapasztalt.
- Próbáld meg később újra, ha a gyermeked most nem érdekli a játék. Ha minden igyekezeted ellenére gyermeke nem kapcsolódik be a beszélgetésbe, szüneteltesd a küldetést, és próbáld később újra. Gyermeked valószínűleg nem akar most azonnal beszélgetni, de talán később adódik majd egy jobb pillanat.